Aki nem születik minimalistának, az lomtalanít

2017. szeptember 07. - lupui iza

minimalista-lomtalanitas.jpg

Ahogy egyre mélyebben megismerem a minimalizmus lényegét, annál szimpatikusabbá válik számomra. Éppen ezért újragondoltam a tárgyaimmal való kapcsolatomat, és egy elengedős, lomtalanítós programot találtam ki hozzá augusztusra. Az eredménye az lett, hogy 500-zal kevesebb cuccal zártam a nyarat. 

Játékos lomtalanítás

Az ötletet Ökoanyu és Időtetrisz év eleji, közös 30 napos minimalista kihívása adta, azt alakítottam augusztushoz és az én elképzeléseimhez. Az #500cuccalkevesebb kihívás keretében elhatároztam, hogy egy hónap alatt megválok 500 holmimtól, mert hiszem, hogy kevesebb tárggyal egyszerűbb, könnyebb, boldogabb az élet. 

Az önismereti utam egyik fontos állomása volt, amikor rájöttem, mennyi felesleges holmim van, de a felismerés önmagában még kevés volt ahhoz, hogy ezek a holmik eltűnjenek az otthonomból. Legtöbbször költözések előtt selejteztem, de ilyenkor csak a nagyon szemet szúró dolgoktól váltam meg, nem néztem alaposan a szekrények, a dobozok, és a lelkem mélyére. Ezúttal máshogy csináltam.

Augusztus 1-31. között minden napra kiválasztottam a napnak megfelelő számú holmit. Elsején 1-et, 2-án kettőt, tizedikén 10-et, stb. A végére így 496 tárggyal lett volna kevesebb, de én szeretem a kerek számokat, ezért vasárnaponként plusz egy darabbal számoltam, így lett kerek 500 cucc.

Ilyen volt az 1 hónap

Három terület volt, amit mindenképpen szerettem volna átnézni:

  • a fürdőszoba
  • az ékszereim
  • az emlékdobozaim

A fürdőszoba azért került a lista elejére, mert egy rossz szokásom eredményeként jónéhány szinte üres kozmetikum foglalta a helyet. Tudatosult bennem, hogy amikor megbontok egy újat, az előzőnek mindig van még pár adagnyi az alján. Nem tudom megmondani, mi vezérelt, mert olyan régi, berögzült szokás volt ez, ami addig fel sem tűnt, amíg egymás mellé nem pakoltam a majdnem üres flakonokat, tégelyeket, üvegeket. Jó lecke volt, erre mostantól figyelek.

Szeretek ékszereket viselni, nagy bizsu rajongó vagyok, de azt vettem észre, a rengetegből már csak néhányat hordok, a többi inkább a lakás díszeként szolgál. A fülbevalók egy ékszerfán, a nyakláncok egy vintázs gereblyén lógtak, és bár jól mutattak, úgy döntöttem, továbbadom őket. Egy időben örömmel viseltem valamennyit, de most úgy éreztem, jobb sors nekik, ha valaki másnak okoznak örömet, ahelyett, hogy kihasználatlanul lógnak az előszobában.

Az emlékdoboz egy veszélyes műfaj, mert kívülről nézve csak egy darab doboz. Nálam mondjuk 3 volt, de akkor is csak három ártatlan doboz, ami nincs is igazán szem előtt. De ha belenéz az ember… szerelmes levelek, fecnikre firkált idézetek, szuvenírek, képeslapok, kabalák, oklevelek, ajándékok, csecsebecsék, a húgomtól kapott rajzok és kézzel készített csodák, amiket óvodás kora óta gyűjtögetek. A korábbi selejtezések alatt sokáig érintetlenek maradtak a dobozok, csak cipeltem őket magammal egyik albérletből a másikba. Most jött el az idő arra, hogy átnézzem és csak azt tartsam meg belőle, amit mostani fejjel is érdemesnek tartok rá. Fél doboznyi cucc maradt.

A fentieken kívül benéztem a ruhásszekrénybe, ahonnan a hordhatatlan és a megunt ruhákra került most sor. Sok ruha maradt, úgy gondolom, kevesebb is elég nekem, azoknak viszont csak azután látok neki, ha egy kicsit képeztem magam színekből és fazonokból, mert nem igazán van érzékem ahhoz, hogy mi áll jó.
Végigszaladtam a könyvespolcon is, ahonnan minden erőfeszítés nélkül 19 könyvet emeltem le. Belefért az 500-as keretbe a műszaki kütyük átnézése is, ennek eredményeként tönkrement és nem használt telefonok, sose hallgatott CD-k, beazonosíthatatlan kábelek mentek a levesbe. Tettem még kitérőt a konyhába, oda is visszatérek még.

Ezért volt jó az 1 hónap

Selejtezni kihívás nélkül is lehet, eddig is úgy tettem, ezután is úgy fogom. Ez a játék azzal tett hozzá, hogy segített hatékonyabbnak lenni, mert nélküle nem birkóztam volna meg 500 cuccal egy hónap alatt. Az is jó volt, hogy tartottam magam a számokhoz, így amikor nem volt meg a naphoz szükséges darabszám, mellé tettem még egyet. Ez különösen az ékszereknél és az öveknél jött jól, mert így megváltam attól is, amit ugyanúgy nem hordtam, mint a többit, de jobban tetszett és képes lettem volna megtartani. Hogy minek, azt ne kérdezzétek… Jó volt a kihívásban az is, hogy nem voltam egyedül. A párom külön vett részt benne, a barkácsolás és újrahasznosítás megszállottjaként neki sem okozott gondot összeszedni 500 átalakításra váró kiselejtezhető holmit. Az Instagramon és a Facebookon is csatlakoztak hozzánk néhányan, az ő képeiket nyomon követve kaptam ihletet ahhoz, hogy egy tanácstalan napon mit nézzek még át.

 A lomtalanítás nem minimalizmus?

Most azt gondolod, hogy ez csak egy sima lomtalanítás és köze sincs a minimalizmushoz? A minimalizmus valóban nem ez, de mivel nem születtem minimalistának, oda úgy jutok el, ha megválok a lomoktól. És ez csak az első lépés. A minimalizmus több annál, mint hogy tudatosan vásárolunk és nincsenek felesleges cuccaink. Ezekről is lesz szó itt a blogon, abban az ütemben, ahogy haladok. 

Kép forrása: Pixabay

Érdekel a minimalizmus és az önismeret? Tarts velem a Facebookon és az Instagramon a további tartalmakért!

A bejegyzés trackback címe:

http://lupuiiza.blog.hu/api/trackback/id/tr4912810290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.